Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Metróban láttam az alábbi idézetet egy óriásplakáton, nagyon tanulságosnak tartom:

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja melyik kikötőbe tart." / Seneca


"Az egyetlen igazi hiba az, amiből semmit sem tanulunk." / John Powell


 A SZERETET HIMNUSZA

(Pál apostol után szabadon)

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő
harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet,nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra,
ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi
énekeket énekelek, és minden vagyonomat segélyként elosztom, de a
családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel
díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban
énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg,miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A
szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja házastársát. A
szeretet barátságos az idő szűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nemcsak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ozza meg éppen azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a
gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak - de a szeretet
az megmarad.


2008. 12. 19.

Istenem, köszönöm...

Istenem, köszönöm mindazt amit adtál,
Az éjt, a pihenést, a sok-sok szenvedést.
Köszönöm, amiért tűrni tanítottál,
A szenvedéseket, amiket a vállamra raktál.

Köszönöm az életet, ami eddig tartott,...
Köszönöm a békét, a sok lelki harcot.
Köszönöm jó Atyám, hogy lelkem hozzád vágyik,
Add, hogy legyen erőm egészen hazáig.

Köszönöm a látást, a két szememet,
Melyet gyógyítson meg a Te szent kezed.
Köszönöm az értelmet, a szót, a hallást,
Köszönöm az Igét, Krisztust, a vallást.

Köszönöm azt is, hogy szeretlek téged,
Köszönöm, hogy hívő fohászom megérted.
Köszönöm, hogy meghallod a jajkiáltást,
Köszönöm a sok-sok megbocsátást.

Sajnos bűnös vagyok, egyre csak vetkezem,
Add szent kegyelmedet, hogy csak a jót tegyem.
Ha Te nem vagy velem, én csak koldus vagyok,
De így veled gazdag, nagyon gazdag vagyok.

Minden Tetőled van, és minden Te általad,
Csak egy legyen az utam: a hit, és az alázat.
Uram! Ezen úton vezesd a lelkemet.
Köszönöm, hogy szereted a megtért gyermekeket.
Atyám! Bár a földön nincsen rá érdemem,
Tedd meg Szent Fiad, Jézusom nevében.
Hogy veled lehessek egykor a mennyekben.

Köszönöm, hogy Jézus Krisztusban felismertem
ISTENT a TEREMTŐ ÖRÖK ŐSATYÁT a Ml ÖRÖKKÉ
SZERETŐ ATYÁNKAT!

 

Ámen


2008. 12. 20. 

 

Ady Endre:

Karácsony – Harang csendül...

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.


 

2009. január 16.

Vers rólad.


Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor az Isten egy pillantásra
megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
Az Isten, már akkor hallotta az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben, és az első "a" betűt
amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet, a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat, az első szerelmes pillantásodat...
Minden percedet előre látta, hallotta, érezte ésértette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát, csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban, őszinte szeretetből teremtett
neked egy pont a hátadhoz illő, keresztet.
Amilyet senki másnak nem adott.
Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz, akkor
szívesen segít majd Neked, ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett a
kereszteddel együtt.


2009. február 12.

“Önmagunkkal vívni: a legszörnyűbb viadal; önmagunkon győzni: a legnagyobb diadal.” (Logau)


 

2009. március 16.

 

“A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás." (Bernie Siegel)


Petőfi verse és egy öregasszony

Rendkívül szép és tanulságos történet. Még mesének is gyönyörű...

A hajlott hátú néni

(Egy motoros küldte ezt a levelet.Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár)

Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz
készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős,
hajlott hátú néni.
Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor
válaszoltunk, ezt kérdezte:
- És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?

Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt a verset:

Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára

Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.

Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!

Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván."
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?

(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)

Majd folytatta:
- Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?

Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.
A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács.
Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogogott.

Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami
nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotorosról alkotott képbe.
Sírtam...
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal-, és jobboldalinak
nevező, megosztó politikusok csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és
hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit
szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen
embereknek.
Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én.
Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda,
ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.

Küldd tovább légy szíves, hadd járja be a világot és olvassa minden
magyar lelkű ember!

" Jöjjön el a Te országod..."
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.